~5. Rész~

~Sayu POV~

Pár másodperccel később tudatosult bennem, hogy valaki egy pokrócot terített a hátamra. Megfordultam és Suga állt mögöttem.
- Nem akartalak megijeszteni.- Mondta bocsánatkérően.- Csak láttam, hogy kint vagy, és nem akartam, hogy megfázz.
- Semmi baj. Csak elbambultam.- Mondtam egy mosollyal a végén.
- Miért nem alszol?- Kérdezte miközben mellémtámaszkodott.
- Rosszat álmodtam.. és nem tudtam visszaaludni.- Magyaráztam. - És te miért vagy fent?
- Az ágyam még vizes, a kanapé pedig kényelmetlen.- Magyarázta.
- Nem is aludtál?- Néztem rá nagy szemekkel mire ő jobbra-balra ingatta a fejét.
- Felkelthettél volna,kitaláltunk volna valamit.- Mondtam.
-Ugyan. Nem keltettelek volna fel ezért...
Ezután beszélgettünk még, jó volt vele társalogni. Épp a csillagokat néztem, mikor a szemem sarkából észrevettem, hogy Yoongi az arcom fürkészi.
-Mit nézeel?- Vezettem arcára a szemem, de fejem nem mozdítottam.
- A csillagokat.... a szemedben..- Erre a mondatára éreztem, hogy elpirulok, és tekintetem újra az égre szegeztem.
Yoongi izomtrikóban meg egy térdig érő nadrágban volt.
Pár perces csend szállt le közénk. Észrevettem, hogya Suga keze kissé libabőrös, igy arra következtettem hogy kezd fázni. A pokróc egyik felét átemeltem az ő vállára, és picit közelebb léptem hozzá, így most ketten álltunk az enyhe melegséget nyújto anyag védelmében. Látszólag megleptem ezzel a cselekedetemmel, de lemosolygott rám.
Egy kis ideig még lestük az eget. Én szeretem nézni az eget. Mint sok apró kis remény. És amikor egy lehullik, te reméled, hogy téged talál meg...
- Kezd tényleg hűvös lenni. Be kellene menni talán már.- Mondtam.
- Menj csak.- Mondta.
Én beindultam otthagyva neki a takarót, de épp hogy becsuktam az ajtót, újra letámadtak a nyugtalan gondolataim, és hogy nem fognak aludni hagyni. Míg Sugaval voltam, elfelejtettem őket.
Visszafordultam és kidugtam a fejem az erkélyre.
- Suga....- Szólítottam meg, mire érdeklődve fordította felém a fejét.- Beszélgessünk még..- Mondtam halkan. Egy mosoly jelent meg a szája egyik sarkában.
- De azt mondtad már hideg van.
- Igen.. Akkor gyere be.- Mondtam és teljesen kinyitottam az erkélyajtót.
Ő bejött a szobámba, majd becsuktam az ajtót. Először csak állt ott, majd mikor leültem az ágyamra, leült velem szembe.
Rengeteg mindenről beszélgettünk még a gyerekkorunktól kezdve, sulis emlékeken keresztül, vagy akár egyes kudarcainkról.. meg arról, hogy mit várunk a jövőtől.
A nagy beszélgetés közepette Suga talán kezdett fáradni. Hanyatt dőlt az ágyon, a feje pedig a párnámon landolt. A művelete közben azonban kezével végigszántotta az oldalam, amitől megugrottam.
- Csak nem csikis valaki?- Néz rám a fiú.
- Omm.. neeeem.- Vigyorogtam. De tök mindegy volt, már előre el volt döntve ez.
Mivel én nem messze ültem tőle az ágy szélén, elkapta a derekam, hogy ne tudjak elugrani, és közelebb is húzott, és csak azért is elkezdett csikizni. Én szinte azonnal nevetni kezdtem, ahogy kezei az oldalam csiklandozták.
- Sugaa...- Kiáltottam, de befogtam a saját számat. Nem akarunk senkit felébreszteni. Lenyomott az ágyra, és tovább kínzott. A lábammal kapálóztam, de semmire se mentem vele, mert ráült. Csak akkor hagyta abba, mikor már a könnyem folyt a nevetéstől és majd bepisiltem.
- Jó... elég.. befogok pisilni!!- Mondtam röhögve épp mikor elengedett. Ezután nekem tényleg muszáj volt bemennem a kis fürdőmbe.. Bent voltam pár percig, és mikor visszamentem, egy szundikáló Yoongi-val találtam szembe magam. Elfoglalta az ágyam belső felét, és tényleg úgy festett, mint aki már alszik.
Visszaültem az ágyra, és őt fürkésztem. Arckifejezése akár egy angyalé, semmi erőm nem volt rá, hogy felkeltsem. Meg igy legalább alszik. Óvatosan lefeküdtem az ágyam szélére. Épp hogy elhelyezkedtem volna a kis helyen, egy kéz közelebb húzott. Suga közelebb húzott magához, a takaróm alá, amit ő elcsórt. Résnyire kinyitotta szemeit, és rám mosolygott, majd vissza is aludt. Keze a derekamon pihent. Éreztem az illatát, kellemes férfias. Nyugodtságot éreztem mellette. Az arcát nézve nyomott el az álom...

~4. Rész~

~Crossy POV~

Jungkook a konyhába veretett és az egymás mellett álló Jimin és Namjoon mögé bujt mint egy óvodás aki épp most húzta meg az egyik lány copfját. A hangokból itélve Suga is épp most ért le a lépcsőn majd megjelent a konyhaajtóban. Abban a pillanatban felhúzott szemöldökkel néztünk rá valamennyien. A fiú haja és pólója csurom víz volt.
- Te... te...- Mutogatott a leskelődő Jungkookra.- Most ez mire volt jó, hogy alszok te meg fogod magad és leöntesz vízzel? Nem csak én de még az ágyam is csurom vizes lett!- Mondta mérgesen. Tényleg elég dühösnek tünt.
Mikor egy lépést tett Kook felé Sayuri elkapta a karját.


~Sayu POV~

Suga elég mérgesnek tűnt. Tekintetével szerintem már párszor kinyirta a Maknaet. De nem lehet, hogy csak emiatt lett ilyen dühös..
Mikor megindult Jungkook felé, elkaptam a könyökét.
- Ugyaan hagyjad! Olyan mint egy kisovis!- Próbáltam olyan hangnemmel beszélni, hogy az inkább nyugtatásként hasson rá is.- Gyere cserélj felsőt aztán vacsizzunk!- Mondom mosolyogva, hogy oldjam feszültségét. Az arcom fürkészte majd nehézkesen bólintott.
- Addig kezdjetek nyugodtan vacsizni! Kook lemondhatsz a vacsora utáni fagyidról!- Mondtam neki, mire kisgyerekesen eltátotta a száját amin jót kuncogtam.
Ezután felkísértem Sugat a szobájába.
- Ugye nem akartad tényleg bántani?- Nézek fel rá.
- Dehogy...- Rázza a fejét.- Csak pipa voltam rá!
- Azért mert leöntött vízzel?
- Is...
- És még miért?- Pillantok rá kérdően.
- Áh.. nem lényeg..- Vakarja meg a tarkóját.
- Jó, akkor ne mondd el. Te dolgod. De cserélj felsőt, meg szárítsd kicsit meg a hajadat.- Mondtam, majd szemügyre vettem az ágyát. Tényleg elég szépen elázott.
- Ez nem szárad meg pár perc alatt..- Mondtam.
- Tudom.- Helyeselt kedvtelenül.
- Hol fogsz aludni?- Lesek félig hátra. Suga háttal állt nekem. Pólója a földre dobva a lábánál és egy uj után kutatott szekrényében.
Lehuzatoltam a dolgait, majd kiterítettem azokat. A paplant és a párnát közelebb vittem az ablakhoz, majd kinyitottam azt, hogy gyorsabban száradjanak.
- Köszönöm.- Mondta Yoongi mikor megfordultam. Már száraz felső volt rajta, és a haján is kevesebb víz volt.- Amúgy majd megoldom.
- Semmiség. - Mondtam. Ezután visszamentünk a többiekhez.
Majdnem nyugodtan megvacsoráztunk. Bár mikor V a kenyér héjából bajuszt imitált magának, majdnem megfulladtam a narancslevemtől.

Vacsi után vállaltam a mosogatást, de előtte a többieknek raktam 3-3 fagyigombócot kis üvegtálakba. Kookot hagytam szándékosan utoljára, ő pedig egészen oáig ott ült az asztal másik felén és jó, hogy nem volt előtte nyáltócsa.
A végére nem volt szivem betartani, miszerint ő nem kap. Olyan édesen szenvedett.. de jó volt látni a gyerekesen csillogó szemeit is, mikor elé toltam a kis adagot.
Kivonultak a nappaliba a TV elé, én pedig nekiálltam a mosogatásnak. Pár perc után azonban valaki visszajött a konyhába, letette a kis üvegtálat a pultra, ami immár üres volt.
- Segítsek?- Hallottam meg Jin hangját.
Kérdésén most elmosolyodtam és ránéztem.
- Persze! Ott a rongy, töröld el a tányérokat.- Mondtam, ő pedig csinálta is. Ez a gyerek kincset ér én mondom.
- Köszönöm Jin!- Mondtam neki miután végeztünk.- Nyugodtan menj szórakozni a többiekhez.
- Nincsmit. Oké! Te is jössz?
- Nem, én azt hiszem lepihenek. Egy ilyen nap után rám fér.- Sóhajtottam, de utána mosolyra húztam a szám.
- Oké. Pihend ki magad.- Simította meg a hátam, miközben egymás mellett elindultunk az ajtó felé. Ott előre engedett, majd kétfelé váltunk.
Felmentem a szobámba, a kis kézi hangfalam rácsatlakoztattam a telefonomra, és indítottam rajta zenét, a fürdőszoba ajtaját nyitva hagytam, hogy halljam, majd beálltam a zuhany alá. Jólleső érzést keltettek bennem a bőrömön végigfolyó forró cseppek. Egy ideig csak álltam, ezért vagy fél órába is telt mire készen lettem. Felkaptam egy rövid sortot meg egy pólót, megcsináltam a maradék higiéniai cuccot, majd befeküdtem az ujdonsült ágyikómba.


~Crossy POV~

Igazából nem is tűnt fel Jin hiánya, csak akkor mikor belépett a szobába.
- Sayu?- Néztem rá.
- Elment pihenni már.- Felelte, majd helyet foglalt a többiek között.
Én elég jól bírtam. Egy órával később Kook tűnt el, de éreztem, hogy még ő sem megy aludni, mert még mindig elég aktiv volt. A többiekkel éjfélig filmeztünk, közben hülyéskedtünk. Bírom őket, de kiváncsi leszek, hogy fogják bírni ha nem lesznek ilyen lusta napjaik.
Éjfél után valamivel lekapcsoltuk a készüléket, és mindenki elvonult a saját szobájába. Én egy gyors zuhanyt lerendeztem, majd bebújtam az ágyba, majd pár perc után el is nyomott az álom.




~Sayu POV~

Könnyes szemmel, levegőhiánnyal küszködve ültem fel hirtelen az ágyban. Körülnéztem és kicsit kisimítottam a hajam az arcomból. Rémálmom volt. Egy olyan emlékről, amire gondolni is gyűlölök.. sőt félek tőle.
Álmomban ijesztő valósággal jelent meg előttem újra az az éjszaka.. mikor az a... mikor ő megerőszakolt..
Térdeim felhúztam, és fejem megtámasztottam kezemmel, majd még engedtem pár könnycseppet.
Ezek után bárhogyan is próbáltam, nem tudtam visszaaludni. Nem engedték az emlékek. Elhatároztam, hogy kiszellőztetem a fejem. Kinyitottam az erkély ajtaját, és kiléptem a langyos, tavaszi éjszakába.
Az erkély 3 szobát köt össze. Az enyémet, Hoseokét és Sugaét.
A korlátra tehenkedtem, és mélyen beszívtam a friss levegőt. Égnek szegeztem arcom, lehunytam pilláim, és elvesztve időérzékem élveztem a szellő simogatását. Éreztem amint gyengéden végighalad fedetlen lábaim mentén, és arcomra szárítja könnyeim.
Hirtelen megijedtem, és kizökkentem mámoros állapotomból mikor valami a hátamhoz ért.

~3. Rész~

~Sayuri POV~

Először nem is akartam, hogy Jin itt legyen, de miután Crossy kérésére engedtem, hogy segéd kezet nyújtson, jó segítségnek bizonyult. Talán mégsem olyan rosszak ezek a srácok.
Miután készen lettünk, Jin kiment. Én elővettem az egyik kis fényképezőgépet a fiókból.
- Na akkor ha munka akkor munka. Csináljunk pár képet.
Épp hogy kimentem a szobából a folyosón találkoztam Hoseokkal.
- Hope mond csííz!- Emeltem fel a kis gépet.
 

- Milyen lett?- Jött közelebb, én pedig megmutattam neki.
- Jó lett.-Mondtam mosolyogva, mire ő is elmosolyodott, majd bement a szobájába.
Ezután lementem a konyhába. Jimin épp kajált. Fekete-fehérre állitottam a gépet, leültem vele szembe és katt.

- Haha hát ez jó.- Kuncogtam majd elmentettem a képet.
- Nahát kajálás közben kell fotózni az embert?- Nézett rám felháborodva.
- Hát most miért ne!?
- Éhes vagy?- Kérdezte letéve evőpálcikáit.
- Hát most ahogy elnézem a kajád.. aha!- Bólogattam.
A fiú felállt, és hozott nekem is olyan kaját, amilyet ő evett.
- Köszönöm!- Engedtem felé egy mosolyt. Egyre kedvesebbek.
Mindketten megkajáltunk, Jimin elpakolta a tányérokat majd visszaült.
- Na akkor most fotózz.- Mondta, én pedig hallgattam rá.

- Naaa?- Hajolt közelebb hogy lássa a kész képet.- Naa látod milyen cuki vagyok rajta?!
Erre megforgattam a szemeim.
- Egoista majom.- Nevettem.
- Kikérem magamnak.
Ezután a nappaliban a fejem fölé tartva a fényképezőgépet lekaptam Sugat.

- Ahh szólhattál volna előtte. Most biztos béna kép lett.- Nyavajgott.
Megnéztem a képet.
- Ugyan! Nézd már meg milyen jó!- Forditottam felé.
- Mert jó a fotósunk.- Mondta. Erre épp nem számitottam, igy lenéztem a  földre, de utána félmosolyra húztam a számat, majd ő felment.
Ezúttal Namjoont szemeltem ki. Kedvét lelte a dologban.

  
- De fotogén állapotban van valaki.- Dicsértem, mire ő saját magát elismerően bólogatott. Oh a kis egoisták.
- Jöhetsz máskor is!- Mondta.
- Ne félj gyakran fogsz látni!- Mondtam közben felfelé vettem az irányt.
Suga ajtaja nyitva volt. Mikor oda értem,láttam hogy a földön fekszik a plafont bámulva. Nekidőltem az ajtókeretnek.
- Minden rendben?- Néztem őt. Hangomra felém fordította a fejét.
- Igen.. vagyis.. nem tudom..- Felelte fura arckifejezéssel.
- Szeretnél beszélni?- Kérdeztem kis hezitálás után.
- Ha akarsz. De csukd be az ajtót kérlek.
Eleget tettem a kérésének, majd leültemnem messze tőle a földre.
- Miért fekszel itt? Meg fogsz fázni.- Anyáskodtam.
-Ugyan.. csak gondolkodtam.
- Min gondolkodtál?- Fürkésztem az arcát.
- Azon, hogy innenntől minden más lesz. Új élet, mindünknek. Új környezet. Nagyobb lesz körülöttünk a sürgés forgás.- Sorolta.
- De ez jó.. nem? Nem ezt akartátok?
- Végülis de! De igy,hogy tényleg be is teljesül, fura. Többé nem álom..- Erőltet magára egy mosolyt.
- Nyugi. Jó lesz. Gondolj bele, mennyi rajongótok lesz. Mennyi sikitozó lány. Hány dijat fogtok nyerni! És itt vagyok én, meg főleg Cross hogy segitsünk nektek! Oké? - Mosolyogtam, mire ő is viszonozta.
-Jó.-Mondja.
Letettem magam mellé a kis gépet.
- Akkor mosolyoogj!- Majd újra elkészítettem egy képet.

- Na ez tényleg cuki lett!-Jegyeztem meg mosolyogva. Már csaknem minden előítéletem elszállt ezekről a srácokról. Újra rám mosolygott, majd felálltam a földről.
Mikor kimentem a szobából Jimin és Jungkook kapott el, hogy csináljak egy képet róluk.

- Kook ez a fej..-Nevettem.- Mint egy édes mérges maci.- Folytatom, mire Jungkook széles mosolyra huzta száját.
-Rám nem is mondasz semmit?- Háborog Jimin.
- Dee..deee te is jól nézel ki rajta Jimin.- Nyugtatgattam.
Nemsokára Cross felhozott egy laptopot.
- Tessék itt van az oldal, töltsd fel a mai képeket.- Mondta.
- Okés!- Leültem és munkához láttam.
Mikor végeztem, visszavittem a gépet Crossy szobájába.
- Hmm te is jól elrendezted a cuccaid.- Dicsérem a szobáját.
- Köszi!- Mondja.- Na és mi a véleményed a fiúkrol?- Nézett rám.
- Hát.. kedvesek meg jófejek. Aztán majd alakul a többi is.
- A legtöbb ártatlannak néz ki. Főleg Jungkook.- Nevetett.
- Elsőre mind lehet ártatlan.- Mondom és akaratlanul is a földön fekvő fürtös fiú jelenik meg a lelki szemeim előtt.
- Hány óra van?- Kérdezte.
- Ömm.. fél 7 körül.- Feleltem.
- Akkor dobjunk össze valami vacsit.- Csapta össze a tenyerét.
Kitrappoltunk a konyhába. Háttal álltam a pultnak és könyökömmel rá támaszkodtam. A fiúk egy része a nappaliban zajoskodott.
- És mit akarsz összedobni egy ekkora bagázsnak?- Kérdem a nappali felé bökve a fejemmel.
- Valami egyszerűt...- Zárta le ennyivel.
Én csak segédkeztem neki, szinte minden lényeges dolgot ő csinált.
- Szólj nekik, hogy jöjjenek vacsorázni.- Kaptam a parancsot.
A szobába sétáltam, ami olyan volt, mint egy állatkert..
- Jó ég..- Kiáltottam el magam, mire az ott lévő 5 fiú rám nézett.- Ez miez? Rakjatok rendet aztán gyertek vacsorázni!- Mondtam egyenként rájukpillantva.
- De miért nekünk kell rendetrakniii?- Adta ki nemtetszését Hoseok.
- Mert ti csináltátok ezt a kupit,- mutattam a földön lévő édességes zacskókra- és mert én azt mondtam!
- Miért nem szeded össze te?- Néz rám Namjoon.
Ez most komoly?! Minek néznek engem ezek? Egy házvezetőnek? Takarítónőnek? Ohóó még mit nem!
- Kook kérlek szólj Yoonginak és Taehyungnak, hogy ők is jöjjenek.- És ezzel otthagytam a majmokat, és visszamentem a konyhába.
- Mi ez a frusztrált fej?- Néz rám Cross.
- A drága fiúcskák takarítónőnek néznének engem..- Mondom kifejezéstelen fejjel és hanggal.
Pár perccel később mikor a fiúk elkezdtek egyenként beszivárogni a konyhába, valamit hallottunk fentről, majd valaki futott lefelé a lépcsőn.
- Jungkook! Én kinyírlak!- Kiáltott a lépcső tetejéről Suga..

~2. Rész~

~Sayuri POV~
A tévét néztem épp, mikor megszólalt a telefonom. Cross hívott.
- Szia! Na mi volt?- Vettem fel.
- Szia! Huhaa ne is tudd.. Melyik jóhírrel kezdjeeem?- Kezdte örömteli hangon.
- Cross ne kertelj, mondjad!- Pattantam fel ülőhelyzetemből.
- Jó! Egy 7 tagú fiúbandát kaptam, és szereztem neked is állást, mint a banda magánfotósa!- Itt egy kicsit felsikkantott örömében, de én is vele.- De.. de még ne mondj semmit még ez nem minden!.. Költözünk! A főnök egy nagy házba költöztet bennünket a 7 fiúval, hogy összebarátkozzunk velük!
- Te..jó..ég.. Én ma minden másra számitottam volna csar erre nem! Ez.. remek! De várj.. most hét pasival kell együttlaknunk?- Mondtam.
- Háát igen.- Tudja,hogy van pár srác akivel nincsenek tul jó emlékeim, ezért nem is voltam jó ideje srácok közelében...- De nyugi ez munka.. nem lesz semmi gond. De pakolj kérlek össze, és ha nem érek haza addigra akkor az én dolgaimal is kezdj el. Kocsit küldenek értünk.- Mondta.
- Rendben! Szia!- Tettem le a telefont. A készüléket ami előtt eddig ültem lekapcsoltam, és ugy tettem, ahogy mondva lett. Előszedtem a bőröndöket és pakolni kezdtem. Közben gondolkodtam. Vajon hogy lesz ezután? Annyi meglepetés rejt a jövő.. ez is egy a sok közül. Remélem csakis jó fog belőle kisülni.
Nem telt el fél óra és a drága fogadott nővérkém is megérkezett.
-Yu Song Sayuri!- Hallottam az egész nevem.
- Ezt most úgy mondtad, mint egy szülő, mikor a gyereke valami rosszat csinált.- Nevetek.
- Igaz.- Nevet ő is.- Na de összepakoltál?
- Még nem telljesen.- Feleltem.
- Akkor igyekezz! Fél egy körül lesz itt értünk az autó.
-Oké.
Ezek után mindketten szorgosan pakoltunk, Cross felhivta a háztulajt is, elrendezte a dolgokat. Mi lenne velem nélküle. Délre mindent megcsináltunk. Éhesek lettünk, de nem csináltunk már nagy kajálást. Bekaptunk csak épp pár falatkát. Az autó valamivel előbb is ideért. Egy kedves férfi segitett lecipelni a cuccaink, majd az autóba pakolta őket. Hatalmas kocsi volt, elfértek benne vagy 9en. Elöl volt 3 ülés, hátul 3, és még az autó terebélyes hátsó részében is volt 3 ülés. Kivülröl szürke, sötétitett ablakokkal.
- Van jogosítványa?- Néz a sofőr a mellettem ülő Crossra.
- Van.- Feleli.
- Akkor jó. Ezentúl, ha a csapatot kell vini valahová, maga lesz a sofőr, mégpedig ezzel a kocsival.- Magyarázta a férfi.
- Értem.
Olyan fél órát autókázhatunk. Olyan utcákat jártunk, ahol tényleg hatalmas házak voltak. A pasas egy szintén nagy, naracssárgás falú ház előtt parkolt le. A kert is szépen meg volt, csinálva.
- Megjöttünk. Tudtommal a 7 fiú már a délelőtt folyamán beköltözött.- Nyitja ki nekünk az ajtót, majd kiveszi az autóból a csomagokat.
- Rendben. Köszönjük!- Mondta Cross, a férfi pedig odaadta neki a kocsi kulcsát, majd telefonált egyet és elment.
- Na akkor menjünk.- Néztünk fel a nagy, emeletes építményre.

~Crossy POV~
Épp hogy nyúltam a kulcsal az ajtózár felé, az ajtó kinyilt magától, és az a fiú mosolygott ránk, aki reggel elkésett.
- Szia..sztok!- Mondta. Ugy látszik csak rám számított. Ezután félreállt az ajtóból, hogy betudjunk menni.
- Szia!- Köszöntünk neki, miközben becipeltük a cuccaink az előszobába. A hangokra a többi fiu is a közelbe tódult, és ők is köszöntöttek bennünket.
- Sziasztok srácok! lehet, hogy csak rám számitottatok, de ő itt mostantól a személyi fotósotok, és nem mellesleg a fogadott húgom, Yu Song Sayuri.- Karoltam át a mellettem álló lányt.- Én pedig Heo Shin Crossy.- Mondtam.
- Fura neved van.- Mondta az egyik.
- Jaj Taehyung, ilyet nem illik mondani.- Nevet egy másik, akine fekete haja és látszólag kidolgozott keze volt.
- De amugy igen, de erről még anyukám lehetne kérdezni. Szerette a nyugati neveket.- Mondtam, de nem akartam mélyebbre ásni, felszakitani egy lelki sebet.
- Na akkor mutatkozzunk be mi is.A nevem Kim Namjoon, avagy Rap Monster, leader.- Mondta a mély hangján, és levette a napszemüvegét.
- Kim Seokjin.- Hajolt meg picit egy magas barna.- De csak Jin. Rangidős.- Mosolygott.
- Park Jimin szolgálatukra!- Perdült mellénk, majd mindkettőnk kezét felemelte és mindkettőre lehelt egy apró puszit amin elmosolyodtam. Ahogy láttam Sayu nem fogadta kitörő örömmel, de tűrte.
- Jung Hoseok, stage néven J-Hope.- Emelte fel a mutatóujját, majd mosolyra húzta a száját.
- Kim Taehyung, de elég a V is..- Vágott egy érdekes vigyort a fiú.
- Én Min Yoongi vagyok, vagy Suga. Kinek hogy tetszik.- Mosolyog édesen a vöröses barnás fiú, majd megigazitja a hajába kötött kendőt.
-Örülünk hogy megismerhetünk benneteket!- Mondtam.- És te kis elkésős barátom? Te vagy a Maknae igaz?- Fordultam a fekete édes arcúhoz.
- Jeon Jeongguk.- Bólint.- De amúgy Jungkook.
- Rendben ezzel az ismerkedés letudva, de még meg kellene jegyezni a neveket. Szerencsére jó a memóriám. Na és.. melyik szobákat nem foglaltátok még el?- Néztem körbe.
- Omm.. itt a  földszinten van még a 3 bol egy szabad szoba, és fent  a 6 ból 1.- Mondta Jin.
- Érdekesen foglaltatok akkor szobát. Sebaj. Sayu mész fel?- Néztem a hugomra.
- Ahamm.- Bólogat, majd J-Hope segitségével felvitték a cuccait.
Mint kiderült lent Namjoon és V szobája van még az enyémen kivül. Mikor bementem a leendő szobámba, körbenéztem. Nagy szoba volt. szépen berendezve, saját fördővel. Gondolom akkor mindegyik szobához van saját kis fürdőszoba. Elkezdtem kipakolni a dolgaim, mindennek kerestem helyet, és berendezkedtem magamnak otthonosan. Az asztalon volt egy laptop, a tetején egy Big Hit Entertainment felirattal ellátott matricával. Megnéztem rajta az e-mailjeim. Azt írták, hogy még pár napig nem kell sehová menni, de megadták a banda hivatalos oldaluk adatait, hogy Sayu dolga az lesz, minél több képet tegyen fel a srácokról.
El is indultam fel. Sok ajtó tárva nyitva volt, köztük Sayué is. Bent volt vele Jin.
- Segitsek valamit?- Kérdi a pakolgató lányra nézve.
- Nem kell köszi.- Feleli ridegen. Nem kellene ilyennek lennie minden fiúval, attúl még hogy ő anno rosszakat fogott ki..
- Ugyan miért ne segithetne.- Húzom fel a szemöldököm mikor belépek Sayura nézve, jelzésképp, és ő is pontosan tudta mire gondolok.
Sóhajtott, majd adott pár kisebb utasitást Seokjinnek.
- Mellesleg. E-mailben irták, hogy a te dolgod mi lesz. A hivatalos oldalra kell képeket felpakolnod a srácokról.- Mondtam.
- Rendben!- Mosolygott.
- Akkor addig hagylak. Pakolj csak.- Mondtam majd elhagytam a helyiséget.

~1. Rész~

~Crossy POV~

Épp hogy nyitogatni kezdtem pilláim, az éjjeliszekrényemen pihenő órára lestem.
- Te jó Isten! Már negyed 8!!- Pattantam fel.
- Mivaan?- Hallottam a kómás hangot a szoba másik feléből. A hugom kezdett ébredezni.
- Az, hogy elaludtam, pedig ma kell bemennem a Big Hit-hez, hogy megtudjam melyik csinos kis újonc idolcsapatnak fogom pátyolgatni a fenekét!- Kapkodtam magamra a ruháim, majd a fürdőbe rohantam rendbeszedni a fejem, ami épp inkább egy zombiéhoz hasonlított.
Sayuri igazából a fogadott testvérem. Csak pár hónappal fiatalabb tőlem. De olyanok vagyunk mint a vér szerinti tesók. Mióta 2 éve anya és apa meghaltak egy autóbalesetben, ketten maradtunk. Akkor nagyon agyon mélyre zuhantunk mindketten, és egymás lelkét ápolgattuk, amitől nagyon közel kerültünk egymáshoz. A közelben nem élnek rokonaink, igy egy apró bérlakásban élünk. De ahogy adódott az alkalom, nem hagyam elmenni. Sokat dolgoztam érte, hogy lehessen egy jobb állásom. És mikor felvettek a Big Hit Entertainment-nél, nagyon örültem, hisz talán pcit egyenesbe jöhetünk. Sayunak mellesleg nincs munkája. Vagyis igazából hobbifotós. Néha felbérelik születésnapokra vagy esküvökre, de nem folyik be belőle tul sok pénz. Szóval nem szabad ma elkésnem!
Mikor kiléptem a fürdőből fél 8 volt.
- Nem is rossz! De még mindig picit késésben vagyok. Sayu, majd jövök.- Mondtam miközben a táskámba pakoltam be a dolgaim.
- Jó. Majd hivj is,hogy mi volt!- Mondta miközben  is öltözni kezdett.
- Jó-jó. Puszi sziaa!- És ezzel bezártam a kis lakás ajtaját. Kimentem az épületből. Ha szerencsém van, még elcsipem a buszt! Hát egy hajszálon mulott, de el is értem! Ez jó jel. Talán jó lesz ez a nap.
Mikor leszálltam, a karórám 7:46-ot mutatott. Gyors léptekkel igyekeztem a hatalmas épület felé, majd mikor odaértem, bementem, majd fel a munkaadóm irodájába. Az ajtó előtt megállva újra az órámra pillantottam. 7:58. Bekopogtam.
- Szabad!- Jött a válasz.
Benyitottam, és megláttam szemben az asztal mögött ülve az igazgatót, a bal oldalt a falnál pedig 6 fiú állt.
- Annyeong!- Hajoltam meg kicsit.
- Heo Shin kisasszony! Milyen pontos!- Mosolyog az igazgató. Egy jópont nekem! Főleg ha tudná,hogy egy hajszálon múlott, hogy elkéssek.- Foglaljon helyet.- Tett egy gyengéd mozdulatot kezével az asztala előtt álló egyik kényelmesnek tűnő székre.
Én helyet is foglaltam, egyik lábam pedig átlendítettem a  másikon.
- Nos.. ez a 7 fiú lesz a kezei alatt..- Kezdte a férfi de félbeszakitottam.
- Hét?- Néztem a fiukra. Én mikor bejöttem hatot számoltam. Az igazgató követte tekintetem.
- Itt vagyok! Elnézést kérek a késésért!!- Rontott be egy magas aranyos arcú fiú, és többször hevesen, mélyen meghajolt, közben a többi fiú mellé oldalazott. Oh szóval igy hét.
- Hol voltál? Attól még hogy Maknae vagy nem engedhetsz meg magadnak ilyeneket!- Morogta oda neki egy szemüveges srác, mire a másik lesütötte szemeit. Az igazgató megköszörülte a torkát.
- Nah.. mint már elkezdtem, maga lesz ennek a héét fiúnak a menedzsere. Az időpontokat és helyszineket ahová menniük kell idönként, e-mailban küldjük el önnek! Remélem semmi gond nem lesz.- Néz végig a szobában lévő kis társaságon.- Mellesleg.. Szeretném, hogy minél hamarabb egy csapattá rázódjanak, igy beköltöztetnénk mindüket egy nagy, a cégünk által birtokolt házba. Megoldható önnek?- Fordult felém. Picit letaglózott a kérdés.
- Igen. Vagyis.. szerintem igen.- Mondtam.
- Remek.- Ekkor megcsörrent az asztalon pihenő telefonja, amit fel is vett.- Igen? Oh..értem. Hát nem ebben a pillanatban kell az a személyi fotós, de minnél hamarabb! Viszhall.- Ezzel le is tette, a szemem pedig felcsillant. Személyi fotós?
- Jó.. akkor a fiúk majd bemutatkoznak magának, mindenkiért küldünk járművet, ami a házhoz viszi magukat! Már ma odaköltözhetnek!- Mondta, majd a fiókból vett elő 3 kulcsot. Az egyiket a szemüveges srác kezébe nyomta, a másik kettőt pedig nekem. Gondolom az egyik vészesetre.
- Most pedig elmehetnek.-Mondta egy mosoly kiséretében.
A fiúcsapat kiszivárgott, de én az ajtóbol visszafordultam.
- Elnézést.. az imént a telefonban egy személyi fotósról beszélt..- Kezdtem.
- Igen. Ez a fiúcsapat a Bangtan Boys, vagyis röviditve BTS. Nekik kellene egy fotós.- Magyarázta.
- Umm.. esetleg.. A húgom fotós. És elég jó, viszont épp nincs állása...és..- Magyaráztam a kezemmel babrálva.
- Ó.. értem. Netán ha tudna pár a húga általkészített képet mutatni..- Mondta.
Ez jó jel. Enyhén elmosolyodtam. Megmutattam neki Sayu weboldalát, ahová fel szokja rakni néhány fotóját.
- Ezek a képek tetszenek. Szerintem semmi akadálya, hogy a huga megkapja a posztot!- Mondta barátságosan.
Ezután csak be kellett diktálni pár dolgot, meg pár papirt odaadni nekik, amik szerencsére nálam voltak. A legtöbb iratunkat és hivatalos papirt mindig magamnál tartom. Mikor mindent elrendeztünk, nagyon örültem! Kisiettem az épületből, a BTS-el már nem találkoztam. Gondoltam ők már nekiáltak a házba hurcolkodni. Előkerestem a  telefonom és Sayut tárcsáztam.