~1. Rész~

~Crossy POV~

Épp hogy nyitogatni kezdtem pilláim, az éjjeliszekrényemen pihenő órára lestem.
- Te jó Isten! Már negyed 8!!- Pattantam fel.
- Mivaan?- Hallottam a kómás hangot a szoba másik feléből. A hugom kezdett ébredezni.
- Az, hogy elaludtam, pedig ma kell bemennem a Big Hit-hez, hogy megtudjam melyik csinos kis újonc idolcsapatnak fogom pátyolgatni a fenekét!- Kapkodtam magamra a ruháim, majd a fürdőbe rohantam rendbeszedni a fejem, ami épp inkább egy zombiéhoz hasonlított.
Sayuri igazából a fogadott testvérem. Csak pár hónappal fiatalabb tőlem. De olyanok vagyunk mint a vér szerinti tesók. Mióta 2 éve anya és apa meghaltak egy autóbalesetben, ketten maradtunk. Akkor nagyon agyon mélyre zuhantunk mindketten, és egymás lelkét ápolgattuk, amitől nagyon közel kerültünk egymáshoz. A közelben nem élnek rokonaink, igy egy apró bérlakásban élünk. De ahogy adódott az alkalom, nem hagyam elmenni. Sokat dolgoztam érte, hogy lehessen egy jobb állásom. És mikor felvettek a Big Hit Entertainment-nél, nagyon örültem, hisz talán pcit egyenesbe jöhetünk. Sayunak mellesleg nincs munkája. Vagyis igazából hobbifotós. Néha felbérelik születésnapokra vagy esküvökre, de nem folyik be belőle tul sok pénz. Szóval nem szabad ma elkésnem!
Mikor kiléptem a fürdőből fél 8 volt.
- Nem is rossz! De még mindig picit késésben vagyok. Sayu, majd jövök.- Mondtam miközben a táskámba pakoltam be a dolgaim.
- Jó. Majd hivj is,hogy mi volt!- Mondta miközben  is öltözni kezdett.
- Jó-jó. Puszi sziaa!- És ezzel bezártam a kis lakás ajtaját. Kimentem az épületből. Ha szerencsém van, még elcsipem a buszt! Hát egy hajszálon mulott, de el is értem! Ez jó jel. Talán jó lesz ez a nap.
Mikor leszálltam, a karórám 7:46-ot mutatott. Gyors léptekkel igyekeztem a hatalmas épület felé, majd mikor odaértem, bementem, majd fel a munkaadóm irodájába. Az ajtó előtt megállva újra az órámra pillantottam. 7:58. Bekopogtam.
- Szabad!- Jött a válasz.
Benyitottam, és megláttam szemben az asztal mögött ülve az igazgatót, a bal oldalt a falnál pedig 6 fiú állt.
- Annyeong!- Hajoltam meg kicsit.
- Heo Shin kisasszony! Milyen pontos!- Mosolyog az igazgató. Egy jópont nekem! Főleg ha tudná,hogy egy hajszálon múlott, hogy elkéssek.- Foglaljon helyet.- Tett egy gyengéd mozdulatot kezével az asztala előtt álló egyik kényelmesnek tűnő székre.
Én helyet is foglaltam, egyik lábam pedig átlendítettem a  másikon.
- Nos.. ez a 7 fiú lesz a kezei alatt..- Kezdte a férfi de félbeszakitottam.
- Hét?- Néztem a fiukra. Én mikor bejöttem hatot számoltam. Az igazgató követte tekintetem.
- Itt vagyok! Elnézést kérek a késésért!!- Rontott be egy magas aranyos arcú fiú, és többször hevesen, mélyen meghajolt, közben a többi fiú mellé oldalazott. Oh szóval igy hét.
- Hol voltál? Attól még hogy Maknae vagy nem engedhetsz meg magadnak ilyeneket!- Morogta oda neki egy szemüveges srác, mire a másik lesütötte szemeit. Az igazgató megköszörülte a torkát.
- Nah.. mint már elkezdtem, maga lesz ennek a héét fiúnak a menedzsere. Az időpontokat és helyszineket ahová menniük kell idönként, e-mailban küldjük el önnek! Remélem semmi gond nem lesz.- Néz végig a szobában lévő kis társaságon.- Mellesleg.. Szeretném, hogy minél hamarabb egy csapattá rázódjanak, igy beköltöztetnénk mindüket egy nagy, a cégünk által birtokolt házba. Megoldható önnek?- Fordult felém. Picit letaglózott a kérdés.
- Igen. Vagyis.. szerintem igen.- Mondtam.
- Remek.- Ekkor megcsörrent az asztalon pihenő telefonja, amit fel is vett.- Igen? Oh..értem. Hát nem ebben a pillanatban kell az a személyi fotós, de minnél hamarabb! Viszhall.- Ezzel le is tette, a szemem pedig felcsillant. Személyi fotós?
- Jó.. akkor a fiúk majd bemutatkoznak magának, mindenkiért küldünk járművet, ami a házhoz viszi magukat! Már ma odaköltözhetnek!- Mondta, majd a fiókból vett elő 3 kulcsot. Az egyiket a szemüveges srác kezébe nyomta, a másik kettőt pedig nekem. Gondolom az egyik vészesetre.
- Most pedig elmehetnek.-Mondta egy mosoly kiséretében.
A fiúcsapat kiszivárgott, de én az ajtóbol visszafordultam.
- Elnézést.. az imént a telefonban egy személyi fotósról beszélt..- Kezdtem.
- Igen. Ez a fiúcsapat a Bangtan Boys, vagyis röviditve BTS. Nekik kellene egy fotós.- Magyarázta.
- Umm.. esetleg.. A húgom fotós. És elég jó, viszont épp nincs állása...és..- Magyaráztam a kezemmel babrálva.
- Ó.. értem. Netán ha tudna pár a húga általkészített képet mutatni..- Mondta.
Ez jó jel. Enyhén elmosolyodtam. Megmutattam neki Sayu weboldalát, ahová fel szokja rakni néhány fotóját.
- Ezek a képek tetszenek. Szerintem semmi akadálya, hogy a huga megkapja a posztot!- Mondta barátságosan.
Ezután csak be kellett diktálni pár dolgot, meg pár papirt odaadni nekik, amik szerencsére nálam voltak. A legtöbb iratunkat és hivatalos papirt mindig magamnál tartom. Mikor mindent elrendeztünk, nagyon örültem! Kisiettem az épületből, a BTS-el már nem találkoztam. Gondoltam ők már nekiáltak a házba hurcolkodni. Előkerestem a  telefonom és Sayut tárcsáztam.